Az utóbbi pár nap nem igazán tett jót...először Tinám lett depis...majd rá egy pár napra énis...
Azt amit érzek és tina is érez mikor meglátjuk őket nem kívánom senkinek....olyan vegyes érzés hogy igazából el sem lehet mondani.
Olyan érzés mintha elakarnál futni de közben oda is szeretnél rohanni hozzá h megöleljen..vagy csak szimplán hozzád szóljon! és közben ideges is vagy rá h miért csinálja azt amit csinál????
érthetetlen....és egyszerűen nem fogom fel miért érzem ezt...ilyen még soha nem volt! Próbálom kiverni a fejemből de nem megy...minden lépésemnél eszembe jut...minden ember mozdulata rá emlékeztet! akármerre járok mindig rá gondolok..mikor ott sétált mellettem,beszélgettünk,nevettünk és jól éreztük magunkat...most meg csak állok és nézek..és ő is ugyan így.
Nem beszélünk egymással pedig nagyon jól esne még ha egy szó is! Az is sokat számítana. Én tudnék még barátként tekinteni rá de ő erre sem hagy lehetőséget...és csak emésztem magam belül,mert sírni nem tudok. és valahogy nem is akarok!
a holnap talán hoz valami újat és jót...csak reménykedni lehet.
de már kezdek egyre jobban nem bízni magamban...és ez rohadt rosz érzés! ennyire rossz lennék???:'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése